A bankok azoknak is a zsebébe dugják a hitelkártyát, akikről szinte ránézésre gyanítható, hogy nem lesznek képesek visszafizetni a felhasznált pénzeket. A belépéshez szükséges alsó határ már sok esetben jóval a nettó minimálbér alatt van.

Banki útonállók

A nyári hónapokban eltűntek a plázákból a különböző bankok “mobil kirendeltségei”, amelyek ha nem is egy szőnyegen, de bizonyíthatóan ugyanazon a folyosón kínálták a hitelkártyákat azokkal a kereskedőkkel, akik műanyagból fröccsentet strandpapucsokba igyekeztek bújtatni a jónépet. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy néhány hónap múlva – a karácsonyi vásárlási láznak nevezett betegség heveny tüneteinek megjelenésével párhuzamosan – ismét feltűnnek a plázák folyosóin a “banki útonállók”, hogy rásózzák portékáikat a pénzügyileg alulképzett emberekre.

A hitelkártyát kimondottam a vásárlásaikból meggazdagodni kívánó egyedek beetetésére találták ki, ezért a bankok egy része szimplán népbutítóra veszi a marketingfigurát! Egyikük-másikuk nyíltan hirdeti a különböző felületeken, hogy aki hitelkártyát igényel, az a “vásárlásaival pénzt gyűjt”, vagyis a magunk paraszti nyelvén szólva nem csinál mást, mint spórol!

Belépési bónusz

Már az gyanús, hogy a kibocsátók a hitelkártyához “belépési bónuszt” adnak a horogra akadt delikvenseknek. Ez olyan mint a mozi, ahol még fizetnének is azért, hogy megnézd a legújabb akciódús krimit, amelyben szőke bombázók döntik romba az ellenséges birodalmat és a közmorált. Ilyen aligha van, de ha mégis lenne, akkor ott biztosan háromszor annyiba kerül a pattogatott kukorica, mint ahol jegyet kell venni. A hitelkártyákat forgalmazó bankok a csábítást azzal fokozzák, hogy év végén több tízezer forinthoz juthat, aki a kétezer forintos belépési bónusztól nem szédült meg. Kevés jól jövedelmező üzlet jött létre egy pláza folyosóján a strandpapucsok és a karácsonyfadíszek szomszédságában.

A Pozitív SPóroló mérget mer venni rá, hogy egy frissen kitalált közmondás szerint “vásárlás közben derül ki, hogy nincs elég pénz”. Aki ezzel szembesül, az könnyebben veti rá magát a lehetőségre, hogy odakússzon a mobil kirendeltségekhez, mert “ingyen forintokhoz” szeretne jutni.

Pénzügyi rabszolgaság

Aki egyszer, vagy pillanatnyi elmezavarában többször is enged a csábításnak, az valószínűleg időtlen időkig “pénzügyi rabszolga” lesz. Rengeteg forintot gombolnak le róla, mert néhány perc alatt akkora adósságba veri magát, hogy az év végére ígért visszatérítés a kamatokra sem lesz elegendő. A probléma lényegével mindenki szembesül, aki mínuszba csúszik, mert akkor nyernek igazi értelmet azok a szavak, hogy a teljes hiteldíj mutató – népszerű nevén a THM – 40% körül van.
Mindenki jól tudja, hogy vészhelyzetek nem csak egy amerikai megyei kórház sürgősségi osztályán vannak. Ezek orvoslására azonban létre lehet hozni a családi költségvetésben egy “vészhelyzeti kasszát” vagy egy “vészhelyzeti zsebet”, hogy ne kelljen a hitelkártyához nyúlni. Azt viszont nem sokan gondolhatják komolyan, hogy egy áruházi folyosón, a strandpapucsok vagy a karácsonyfadíszek szomszédságában olyan súlyos tragédia történhet, ami miatt fejvesztve hitelkártyát kelljen igényelni.

Hihetetlen mértékű megtakarítás(?)

A hitelkártya semmiképpen sem a spórolásról szól. A kibocsátó bank a szerződés aláírását követően számtalan értesítéssel kergeti vásárlásba az újdonsült tulajdonost. Ezekben az éresítésekben újabbnál újabb hihetetlen mértékű, általában 1%-os, és csak néha 2-3%-os megtakarítást ajánl évszaktól, korszaktól és földrajzi fekvéstől függően.

A beetetés része az a szlogen is, hogy a hitelkártya szerencsés tulajdonosa a bank pénzét használhatja akár másfél hónapon keresztül, miközben a saját pénze a számláján kamatozik. Itt megvilágosodásszerűen arra kell gondolni, hogy mekkorák is valójában a banki kamatok.

A “pénzügyi rabszolgaságból” csak akkor szabadulhat ki bárki, ha leállítja a hitelkártya használatát, aminek a legjobb időpontja tegnap volt, de lehet, hogy még ma sem késő. Minden elvonókúra fájdalmas tünetekkel jár, de ha visszaadja a hitelkártyáját a kibocsátó banknak, akkor nem következhet be egy sorozatosan ismétlődő “utolsó megkísértés”.

Visszaadni azonban csak akkor lehet a hitelkártyát, ha az egyenleg a különböző uzsoradíjak megfizetése után alulról eléri a nullát.

Ha minden figyelmeztető jel ellenére bárki is használ hitelkártyát, akkor igyekezzen minden hónap végén visszaadni a banktól kölcsönzött pénzt. Ha ezt bármilyen megbocsájthatatlan okból elmulasztja, akkor az elkövetkező időkben sokat kell gályáznia ahhoz, hogy ne kerüljön túl messzire a szabad világtól.

Szeretnéd tudni, hogy miként lehet nyugdíjad? Kérj visszahívást!

Érdeklődés a megtakarítások vagy az életbiztosítás iránt
*
*
*